Az alvó (Le dormeur)

Ötlet és rendezés: Lucile André és Orianne Campion

1870-ben Arthur Rimbaud egy valós élményéből merített ihletet „A völgy alvója” megírásához. Kamaszként egyszer megszökött a családi fészekből. Az út mellett egy alvó emberre bukkant, akiről kiderült, hogy már halott. A fiatal katona holtteste inspirálta tehát a vers megszületését, a vers alaphelyzete pedig a Compagnie des Tropes csapatát, amely a kortárs tánc és a bohóc műfaját vegyítve dolgozza fel a különös találkozást élő és élettelen között.

Mi történne, ha napjainkban találna rá valaki az „alvó”-ra? Ki lenne ő? Hogyan reagálnánk rá? Napjaink geopolitikai, gazdasági aktualitása legitimálja a kérdésfeltevést, hiszen egyre többen kényszerülnek az utcán élni, akár egyéni életük csődje, akár a migrációs krízis okán.

Bármelyikünk találkozhat tehát az „alvó”-val, őt felébreszteni pedig egyenlő a saját félelmeinkkel és individualizmusunkkal való szembenézéssel, az emberi szenvedésről és a humánumról való gondolkodással.