„A pécsi püspök délre menekül.

Kegyvesztett főpap, bukott pártütő:

fut, mint űzött vad, kvázi csodaszarvas,uralkodója haragja elől,

s futása közben, rövid pihenőképpitt húzta meg magát, a Medvevárban.”

 1472. márciusa. Janus Pannonius pécsi püspök, miután nagybátyjával, Vitéz Jánossal és a magyar főurak egy csoportjával  sikertelen összeesküvést szőtt Hunyadi Mátyás ellen, Itália felé menekül. A Zágráb melletti Medvevárban lel menedékre, és itt is éri a korai halál: a történelemkönyvek tanúsága szerint a betegeskedésre egyébként is hajlamos Janus szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat.

A Medvevár című tragikomédia azonban ott kezdődik, ahol a  történelemkönyvek elhallgatnak. Janus Pannonius utolsó napjának története egy bonyolult hatalmi játszma végjátékaként jelenik meg előttünk, ahol a számítóan céltudatos Mátyás király még csak nem is a leghatalmasabb a szálakat mozgató erők között.