- Emlékszel még arra, hogy kerültél a JESZ-be?
Igen, 2000-ben érettségiztem és jöttem Pécsre egyetemre, egy sikertelen színművészetis felvételi után, már azzal az infromációval, hogy itt tök jó egyetemi színház működik. Gondoltam, azt az egy plusz évet, amíg újra felvételizhetek pont jól eltölthetem majd itt... Sipos Vera barátnőmmel besétáltunk Mikuli Jánoshoz, hogy elmondjuk, hogy játszani szeretnénk, ő pedig azt mondta, akkor irány tréningezni, úgyhogy lementünk az alagsorba, a JESZ akkori helyére, ami épp beszakadóban volt, ha már addigra be nem szakadt és elkezdünk tréningezni. Tréningben akkoriban nem volt hiány, mert Vidéki Péter, Szabó Attila és Tóth András is tartott, András a készülő Gyászszív előadása kapcsán, Attila színészi alapozó-szerűt, a Vidéki Peti meg, ...hát a maga módján. Végül Attilával dolgoztunk a leghosszabbban, lett belőle egy március 15.-i műsor, meg táboroztunk is Istenkúton, amiből született egy bemutatkozó előadás. Intenzív időszak volt, heti 2-3 alkalommal 3 órákat dolgoztunk az Al-Caféban, a Dante aljában, akinek ez mond valamit. Az első előadás, amiben játszottam a Gyászszív volt, Tóth András rendezésében. 
- Lassan húsz éve vagy az egyetemi színház oszlopos tagja. Milyen volt egyetemistaként itt játszani és utána, dolgozó nőként? Vannak jól elhatárolható korszakok a JESZ-es pályafutásodban? Milyen szerepet tölt be a színház most az életedben?
Ezt a számot én magam sem értem, bevallom, bár lehet, hogy nincs is jelentősége... Persze teljesen más volt egyetmistaként, mint most. És nem is volt ez összefüggő 20 év. Volt egy olyan időszak, amikor nem is játszottam a JESZ-ben. Vagy inkább csak régi motoros vendégként. Rosner Tinával csináltunk egy időben előadásokat, Kiss Andival és Horváth Krisztával együtt Pécsi Légitársaság néven. Csináltunk egy csak clowning- bohóc előadást is Andival felnőtteknek.  Ebben az időszakban lazább szálakkal kötődtem a JESZ-hez, de teljesen el nem szakadtam, mint azt a mellékelt ábra mutatja. Aztán András egyszer csak hívott a Csongor és Tündébe, Tünde szerepére. Talán ez volt az én visszatérésem a JESZ-be, az első...Kicsit megszeppentem elsőre, hiszen Pásztó Renin és Inhof Lacin kívül szinte senkit nem ismertem, de aztán bekerültem a csapatba, csak ez már egy másik csapat volt. Amikor megszületett a kislányom, egy évig megint nem játszottam, de megint csak Andrásnak hála hamar visszakerültem, amikor a Hamletben kellett átvennem László Virág szerepét. Innentől fogva pedig gyakorlatilag folyamatosan játszom a mai napig, talán többet is mint anno, egyetemistaként.
 - Melyek voltak a legkedvesebb előadásaid, szerepeid?
Lea a Kétfejű fenevadban, Dorine a Tartuffe-ben, a Lány (vagy vmi ilyesmi) a Walami Witkacy-ban, Mrs Stevenson a Téves kapcsolásban, Billie az Exitben, a sírásó a Hamletben, Célimene a Mizantrópban, Eta a Szakadékban, Beatrice a Sok hűhóban...és ezek csak az abszolút kedvencek...általában kevés előadás van, amit én ne szeretnék játszani.
- 2003-ban te játszottad az egyik főszerepet a Kétfejű fenevadban. Hogy emlékszel vissza erre az előadásra, a próbafolyamatara, a többi szereplőre?
 Lea az első komoly szerepem volt, kihívás volt és feladat és persze öröm. Az első igazi próbafolyamatom a JESZ-ben, ami egyáltalán nem volt zökkenőmentes, de nagyon izgalmas volt. Jánossal és a többiekkel nem mindig értettünk egyet, de iszonyú lelkesedéssel toltuk bele az energiát. Achilles-szel, Andival, Juhász Matyival első közös munkánk és persze ott voltak az „öregek”, Laci, Atosz, Vidéki Peti, plusz profi színészek, Frank Ildi, Ionescu Florin, igazi  JESZ-es hibrid társulat, annak minden bájával.
 - Mik jutnak először eszedbe, ha visszanézel az időben? Felidéznél néhány emlékezetes pillanatot a JESZ-ből? 
 A kettes számú próbaterem, (ahol a PNSZ-ben működtünk egy évig,) Horváth Csabi halála,  illetve a vilniusi fesztiválozás minden perce emlékezetes. Meg persze az Anna utca, a nyári színház, Domonyai Bandival egyik nyáron vittük a büfét is próba közben. Szakadó eső miatt benti térre 30 perc alatt „átrendezett” előadások. Évadzárók Pogányban, visítva éneklés buszon hazafelé.
- Milyennek látod korábbi generációkat és a mostanit?
 Abban a fura helyzetben vagyok, hogy nem csak a saját generációmban mozgok otthonosan, hiszen az elmúlt pár évben elég sokat játszottam. Akikkel kezdtem, azok közül páran ma is közeli barátaim, együtt voltunk fiatalok és hülyék. Ez természetesen egy más nexus, mint a mai JESZ-es kollegákkal.  Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy rengeteg iszonyú jó arcot ismertem meg azóta is, érdekes és tehetséges embereket, akikkel ugyanúgy öröm vagy egyenesen felemelő játszani...a különbségek számomra nem a generációk, hanem az egyes emberek között vannak. Egy szóval, a  mostani fiatalokat is nagyon szeretem, csak nem merem nekik bevallani.
 -A kislányod óvodás. Hogy látod, örökölte a te színészi tehetségedet? 
 Azt nem tudom, de amikor anyák napján verset mond, tuti sírok.

Radnai Éva

2020. május