2000-ben, mikor hontalanok voltunk, és a Pécsi Nemzeti Színházban albérletben dolgoztunk, gondoltam arra, hogy legyen legalább virtuális otthonunk. Akkoriban indult meg robbanásszerűen a website-ok szaporodása, és akkoriban bővült jelentősen a honlapkészítő programok kínálata.
Akinek a kezében volt már számítógép, tudott másolni, kivágni, beszúrni, megpróbálkozhatott internetes oldal létrehozásával. Én is belevágtam. Kerestem felületet, rátettem a logónkat, táblázatot bütyköltem a menü számára, fölraktam az alapinformációkat, és kész lett egy egyszerű statikus honlap (akkoriban már sok internetes felület pörgött, mozgott, csörgött, csillogott, villogott). A mi honlapunk csak álldigált. Szerényen, egyszerűen, de többé-kevésbé naprakészen szolgáltatta az információkat, közölte a műsort, képeket mutatott az előadásokról.
Én büszke voltam rá. Még dicséretet is kaptam érte a Színház.hu portál készítőitől. Szerettem ezt a honlapot, ragaszkodtam hozzá, mert a kezem munkája volt, és mert statikus egyszerűségében egyszerre volt képes mutatni a színházunk sokszínűségét, kemény munkáját, lendületét. Szerettem, hogy visszakereshető volt minden előadásunk napra pontosan, hogy meg lehetett keresni fesztiváljaink programjait, hogy rá lehetett kattintani régi írásokra, kritikákat lehetett böngészni. Még angolul is tájékoztatott a JESZ-ről.
Az évek, persze, múltak. A honlap-felületek változtak, trendek követték egymást. És elértek hozzám az első kósza bíráló mondatok: „- Mikor változtatunk az oldalunkon? – Nem érzed kicsit régimódinak a honlapot? – Nem kéne váltani? – Frissítsétek már azt a borzasztó site-ot. Ja, te csináltad? Nem tudtam, bocs’. De tényleg rá férne már, hogy megújítsátok.” Hogy a hátam mögött milyen mondatok fogalmazódtak az idejétmúlt honlapunkról, inkább nem is képzelem el.
Beláttam, igaza van az újat akaróknak. Komótosan keresgélni kezdtem a megoldást. Tudtam, hogy ez már nem az én munkám lesz. Horrorisztikus összegeket hallottam új honlapok készítéséért. Aztán megújult a Pécsi Tudományegyetem portálja, új arculat jelent meg. Ez lehetővé tette, hogy kapcsolódjunk, és magunkat is megmutassuk korszerűen az online térben. Ahogy a 2011-től a JESZ is létezik a PTE önálló intézményeként. De a magunk megmutatásába beletört a bicskánk, még Regényi Gábor sem tudta úgy átformálni az elemeket, hogy működőképes site jöjjön ki belőle. De legalább megpróbáltuk most is megoldani házon belül, a magunk erejével. De kellett, hogy segítséget kérjünk. És jött Fölker Jusztin. mutatott, magyarázott, érthetetlen dolgokat beszélt, és egyszer csak megjelent a képernyőn valami olyasmi, amit elképzeltünk, aztán kezdtük átlátni a működését, aztán föltöltöttük a tartalmakat. Köszönjük, Jusztin! Most hozzáférhetővé vált az új honlap. Öröm ez és büszkeség. A 20 éves színház új ruhában jelenik meg a virtuális térben.
Kedves Társulat és kedves Közönségünk! Kérünk Benneteket, hogy alaposan nézzétek meg ezt az új ruhát. Derüljön ki, lötyög-e valahol, vagy lehet, valahol túl szoros. Javítsuk ki a hibákat közösen, hogy szeptembertől, a jubileumi évadunk kezdetétől szépek legyünk – online.
 
 
Mikuli János