A vak király c. népmese változatai és a színészek improvizációi alapján írta: Varsányi Péter 

Játsszák: Ágoston Gáspár, Farkas B. Szabina, Háber Krisztián, Hollósi Orsolya, Popa Máté, Somogyi Bianka, Szabó Márk József

„Különöst álmodtam. Végtelen garádicson rettentő faládát cipöltem fölfelé. S akkor jöttél te. Mondod, hogy hagyjam a ládát, mert mi most enni fogunk. Hát otthagytam. S az asztalon ínycsiklandó vacsora volt tálalva. Te főzted. Mert tudtál főzni. S akkor ott lettünk mindannyian, s ettünk. Mikor aztán végeztünk, vállamra terítettétek palástomat, lovamra fölsegítettetek, de én mondtam, hogy a ládám nélkül nem lehet. Kérditek, mi van abban, hogy ilyen fontos? De én azt nem tudtam, csak azt tudtam, hogy fontos és hogy ezért vinni kell. Úgyhogy cibáltátok utánam. Mentünk ki a palotából, míg egy szirthez nem értünk. Ott volt egy hatalmas madár. S ahogy mentünk a madár felé, ti lépésről lépésre megifjúhodtatok. Odaérvést búcsúzkodni kezdtünk, mert énnekem arra a nagy madárra föl kellett szállnom. De mondtam, hogy a ládámat, azt vinnem kell. Csakhogy nem bírtuk megemelni. Akkor próbáltátok feszíteni. Először te, Joános fiam. De nem bírtad. Utána te, Jeromos. De te sem bírtad. Utána Jelona. Te sem bírtad. Akkor jöttél te, s egy mozdulattal kinyitottad. Tudjátok, mi volt benne?”

(részlet az előadás szövegkönyvéből)

Mélyebb jelentés rejlik a gyermekkoromban mesélt mesékben, mint az élet által tanított igazságban – írta Friedrich Schiller. És valóban, felnőttek egyre szélesebb rétege fedezi fel, hogy a hagyományos tündérmesék milyen elementáris erővel mutatnak rá az élet sorskérdéseire, és mutatnak válságainkból kiutat. Az ország első, felnőtteknek szóló népmesebeavató előadásában A vak király című, mitikus erejű mese rejtett jelentésrétegeinek felfedezésére hívjuk a nézőket.

*A rendezővel készült interjú műfajteremtő törekvéseiről és az előadásáról itt olvasható: https://jesz.pte.hu/kozonsegbol_kozosseget_formalni

/A fotókat Simara László készítette/