- Az utóbbi években a Hágen Mozgásműhely több produkciót is létrehozott a PTE-vel együttműködve. 2017-ben valósult meg a Teljesség felé c. kortárs táncművészeti előadás a PTE Integrált Művészeti Csoport közreműködésével. „A méhem körül és tovább….” c. innovatív előadást a PTE rektorának fővédnökségével elsőként a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán mutattátok be. A legújabb produkcióban hárman álltok színpadra: Kopa Marcell, a JESZ társulatának tagja, a lányod, Horváth Réka egyetemi hallgató, ének- és táncművész, és Te. Hogy jött ez a felállás?
- Koreográfusként régóta működök közre a JESZ-es produkciókban, illetve mozgástréningeket tartok a színészeknek. Jól ismerem a társulat tagjait, nagyon jó személyes kapcsolatok alakultak ki. Nyáron felkeresett Marci, elkezdtünk beszélgetni, és felmerült a kérdés, hogy tudnék neki segíteni abban, hogy a benne lévő negatív érzéseket feldolgozza, úgymond kitáncolja magából. Ennek kapcsán kezdett körvonalazódni egy koreográfia és egy előadás, melyhez Mikuli János, a JESZ igazgatója támogatását adta. Az egyetemi színház egy igazán emberi közeg, és nagyon jó így dolgozni, hogy az alkotófolyamat minden mozzanatában szakértő társakra támaszkodhatok. 
- A kiindulópont egyfajta mozgásterápiás munka volt. 
- Igen, a színpadon egy ember belső útját, küzdelmeit, vívódásait jelenítjük meg. Konkrét emlékeket felidézve, a hozzá kapcsolódó érzelmeket átélve próbáltunk megjeleníteni helyzeteket. A tánccal konkrétan ki lehet fejezni és át lehet élni, hogy az  ember élete során a csatákban újra meg újra padlóra kerül, de feláll és próbál továbbmenni. Egy férfi, aki mélypontról mélypontba lép és akadályról akadályra halad.  A lányom és én néha a külső befolyásoló tényezőket, néha a főszereplő lelkének egy-egy részét jelenítjük meg a színpadon. 
- Honnan jött az előadás címe?
- A mozgások az ember nekifeszülő, erőből akaró küzdelmét jelenítik meg, ennek kapcsán merült fel Reményik Sándor: Kegyelem című verse, ami nagyon pregnánsan fejezi ki ezt a helyzetet és egyfajta szöveges mankóul szolgált. Aztán a próbafolyamat során, mikor az instrukciók nyomán Marci improvizált, a földön fekve buktak ki belőle sorok egy másik versből, mely szintén az ember küzdelmes útját jeleníti meg nagyon szép, szimbolikus nyelven. Így lett aztán Kányádi Sándor Fától fáig c. balladisztikus verse az egész előadás vezérfonala, melyből konkrét részletek hangzanak el. Az erdő nem pusztán természetes, tiszta közeg, az embernek nem csak segítője, de félelem tárgya is lehet. Olyan ősi toposz, mely gyakran felbukkan a népmesékben is. Ebben a versben egy kisfiú jár a sötét erdőben, s útja során olyan összetett kép tárul elénk, mely felidézi a gyermeki tisztaságot, hiedelmeket, akarást, kíváncsiságot, de az elveszettség érzését és a félelmet is. Az a gyermeki hang szólal meg benne, mely mindenkiben ott van, felnőttként is. Megjelenik a kötődés pozitív és negatív oldala, a gyász, a szorongás. Nem konkrét történeteket, inkább jellegeket, érzéseket jelenítünk meg. 
- Az általad létrehozott produkciók erősen összművészeti jellegűek.
- Gyerekkorom óta fontos volt számomra a tánc mellett az éneklés, rajzolás, a költészet is, talán ezért is hatnak rám erősen azok az alkotótársak, akik hozzák a maguk tehetségét a saját területükről. Ez sokszor nem csak inspirációt jelent, hanem a művészeti ágak konkrét összefonódást a színpadon. Ebben az előadásban mellérendelt és teljesen egyenrangú elemek a vers, a zene és a mozgás, mindegyik hozzáad valamit az egészhez.
- Félelem és bizakodás ellentétpárjára épül az előadás. Látványban ez hogy jeleníthető meg? 
- A zene és a mozgás dinamizmusa mellett nagy szerepet kap a fénnyel és a sötétséggel való játék. A sötétség erőteljes ugyan, de mindig ott vannak a fénycsírák, melyek világítanak az ember útján. Ezt az üzenetet próbáljuk átadni a nézőknek, mely különösen aktuális az adventi időszakban, karácsonyra készülődvén. 
 
Radnai Éva
Pécs, 2018. november 26.