Július elején kerül sor a JESZ-ben a Godot-ra várva munkabemutatójára, melyet Kocsis Gergely, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas művésze rendez. Ez az 5. munkája Pécsett, az egyetemi színházban, erről kérdeztem.

- Fel tudod idézni az első találkozásodat Beckett művével?

- Igen, határozottan! Gimnazista voltam, amikor kezembe került az a sárga színű kötet, amiben 5 modern dráma szerepel. Elolvastam mind, nagyon tetszett a Fizikusok is Dürennematt-tól, aztán a Godot valahogy enigmatikus módon berántott, azóta sem tudom megmagyarázni, hogy mivel. Pedig akkor még nem is akartam színházzal foglalkozni. Később természetesen megnéztem felvételről az emblematikus kaposvári Godot előadást Ascher rendezésében. Aztán el is játszottam Vladimir szerepét. Mikor 10 éve a Katonában elkezdetük próbálni Zsámbéki Gáborral, bevittem neki megmutatni azt a sárga kötetet, és látszott, hogy a Godot-nál rongyosodott meg. Az idők során egyre mélyült ezzel a művel a kapcsolatom, jobban megértettem, legalábbis úgy vélem. Örömmel vettem, mikor tavaly Tóth András felkért erre a munkára.

- 2017-ben rendezted a JESZ-ben a PTE Jubileum 1367 ünnepségsorozat alkalmából Keresztesi József Janus Pannonius életéről írt drámáját, a Medvevárat, egy nagyobb létszámú csapattal. Mennyiben más ez a munka, hogy csak 4-5 emberre dolgozol.

- Nem igazán lehet a kettőt összehasonlítani. Nem a létszám a fő különbség, hanem a darab természete. A Godot nehézségét az adja, hogy ha szigorúan nézzük, az egész egyetlen jelenetből áll. Nehezen lehet fragmentálni, így a színészeknek nagyon fárasztó próbálni. Talán amiatt is más, mint minden más darab, mert a szöveg annyira talányos. Annyi mindent írtak már róla, próbálták sokan megfejteni, ugyanakkor azért jó anyag, mert minden igaz, amit bárki gondolt róla valaha. Mi sem fordulunk rémült tisztelettel a szöveg felé. Azért élvezem most nagyon ezt a munkát, mert annyi minden eszünkbe jut, és tudunk róla beszélni a darabon keresztül, mindarról, ami minket éppen aktuálisan foglalkoztat. Érdekes, hogy bár a darab fő témája az unalom, egy percig sem unalmas vele foglalkozni!

- Milyen ezzel a csapattal próbálni? Mit gondolsz, mit tudnak a színészek leginkább hozzáadni a karakterkhez?

- Zakariás Mátéhoz régi szakmai kapcsolat fűz, tanítványom is volt az SZFE-n, de öröm most új ismeretségeket kötni a többiekkel is (György Zoltán Dávid – Estragon, Nagy Henrik – Pozzo, Kecskés Alexisz – Lucky, a fiú szerepében Herczeg-Urbán Benő és Schneider Berzsián). Az is jó, hogy nem a hideg profizmus vízágyán ücsörgünk, hanem van egyfajta plusz láng, egyéb lelkesedés, hisz semmi nem kötelez minket erre a munkára. Hogy újra Beckettet dicsérjem, ez egy nagyon jó „színészes” darab. Vannak megfejtések, hogy kik a benne szereplő figurák, de valójában olyanok lesznek, mint ezek a srácok, én pedig igyekszem ezt a természetes folyamatot nem akadályozni. A kérdésre, hogy mit tesznek hozzá, azt a patetikus választ tudom adni, hogy önmagukat, és én is beleteszem a magamét. Ez a darab éppen annyira talányos, hogy bárminek megfeleltethető az az óriási slamasztika, amiben ezek a szereplők vannak, és nagyon jókat lehet benne játszani. 

- Sok feldolgozása született már ennek a műnek. Vizuálisan miben tud új lenni a készülő JESZ-előadás?

- A szerző elég rigorózus ebből a szempontból. A Godot-t a nem lehet eljátszani egy fatörzs, négy keménykalap, egy bőrönd, egy kisszék és egy ostor nélkül. Készülve a feladatra nagyon sok előadásfotót és Becketti világgal kapcsolatos képet megnéztem, sok vizuális ingert próbáltam magamba szívni, de valójában kellemesen kevés a mozgástér. A sivárság nem kell, hogy megfeleltethető legyen egy konkrét térnek, például egy állomás várótermének, elég, ha az marad, ami: pusztaság. Természetesen ezúttal is egyedi lesz az előadásban megszülető látvány, Kuti Letícia tervezőnek vannak nagyon eredeti gondolatai. 

- Hogy tudtad és tudod beilleszteni ezt a munkát az évközi menetrendbe? 

- Tény, elég feszített a tempó, hogy március óta Pécsre járok, miközben folyamatosan játszom a Katonában, de jobb szeretem így, mint mikor kényelmesen elvagyunk. Nincs idő lötyögésre, amennyit bírunk, biztos munkával töltünk. Ez a próbafolyamat most biztosan rövidebb, mint egy szokványos, de a fiúk nélkülem is sokat próbáltak és haladtak, ebben segítségünkre van Kirsch Vera rendezőasszisztens is. Évad végére kellően elfáradtam, és a jövő évad is sűrű lesz: 3 bemutató a Katonában, és ha minden igaz, rendezni is fogok, így a nyarat mindenképp pihenéssel szeretném tölteni.

Radnai Éva

Pécs, 2025. június 18.