• Neked is felteszem a minden vendégrendezőnek kijáró kérdést: hogy kerültél a JESZ-be?

Tóth András hívott fel - nem is tudom, hogy miért pont most. Az mindenesetre tény, hogy sok a pályája elején járó rendező kapott már lehetőséget a JESZ-ben, ezúttal én. Több pécsi vonatkozásom is van, a nagyapám, idősebb Bagossy László is részt vett anno az egyetemi színház létrejöttében, és mindig is meghatározó színházi ember volt a városban. Talán ez is szerepet játszhatott abban, hogy András értesült a létezésemről.

• Milyen a kapcsolatod a nagyapáddal?

Pont nem rég csodálkoztam rá, hogy bár mindhárman távol éltünk egymástól az elmúlt években (apám Németországban, ő Pécsett, én Pesten), a színház egy olyan erős szövete a családnak, hogy gyakorlatilag mikor nagyapámmal leülök beszélni, az élményeink, a meglátásaink, a szakmai próbatételeink és problémáink nagyon hasonlóak. Nem számít a földrajzi, életkori távolság. A mi családunkban tényleg színházcsinálás a legerősebb kapocs, a legtermészetesebb létezés. Mindegy, hogy a Kádár-rendszerben, egy vidéki művházban, az Örkény nagyszínpadán történt, mintha ugyanazt a táncot járnánk. Meg ott van a házi fügelekvár, azt is szokott adni.

• A jelenlegi rendezésedről is beszéltetek? 

Csak érintőlegesen. Majd a végén biztos elmondja a véleményét.

• Miért esett a választás a Lila akácra?

Elég sokáig kerestük a megfelelő darabot. Fontos volt, hogy a JESZ közösségének tagjai kapjanak jó feladatot. Ez a mű pedig tele van jó helyzetekkel, szerepekkel, számomra az egyik legszerethetőbb magyar dráma, amit valaha írtak. Régi vágy volt megcsinálni.

• Miért fontos számodra, mi vonzott benne?

Szép Ernő játékos nyelven írta meg a szerelem bonyolultságát. Nem szeretem, ha egy darabban a szerelem nem a maga kiszámíthatatlan, tébolyító, ellentmondásos valóságában jelenik meg. Ez egy vallomásos mese is. Az elköteleződni képtelen férfi szorongásairól, illúzióiról, az első szerelem törékeny tisztaságáról. A második szerelemnél az ember már számító, az első nagy csalódásnál védtelenek vagyunk a fájdalommal szemben. Arról is szól a mese, hogy milyen szeretni: egyszerű, vicces, magától értetődően természetes és nem biztos, hogy igazunk van, ha a reménytelen teperést és a magas státuszt részesítjük előnyben. A társadalmi feszültség is meghatározó ebben a történetben. Manci egy hányatott sorsú lány, ami miatt Pali kevesebbre tartja őt nőként, hisz félprostitúciós munkákat végez. Szép Ernő műve tehát egy sorstragédia is egy olyan korból, ahol kiugrási lehetőséget jelenthet egy házasság.

• Azóta eltelt 120 év. Szerinted mennyit változott e tekintetben a társadalom?

Bár gyorsabb, elérhetőbb és átjárhatóbb minden, ez a dolgok tempóját és intenzitását határozza meg. Az, hogy milyen szegénynek és kiszolgáltatottnak lenni, ma is mélyen átérezhető, a prostitúció és az emberkereskedelem virágzik. A szerző idejében a casino és a szriptízbár egy intézmény, ma az állam igyekszik korlátozni ezen tevékenységek burjánzását. Annával, Szandival anyaggyűjtés közben meglátogattuk Budapest legrégebbi sztriptízbárját az olvasópróba előtt. Érdekes élmény volt.

• A két főszereplőn kívül milyen figurák vannak jelen a történetben és mi a szerepük?

Sok árva lélek a pesti éjszakából. Itt van például a 26 éves Hédi, Manci közeli barátnője, legfontosabb szövetségese. Ő is a szerelmet keresi, de radikálisan él, képes legújabb öngyilkossági kísérletéről nevetve mesélni. Aztán vannak olyanok, akik látszólag jó házasságban élnek, de ha eleget isznak, oda lesz a hűség… A darab fő témája az elköteleződés dilemmája, és az a kérdés, hogy mennyit ér egy szerelem, mennyit ér egy társ, létezik-e feddhetetlen, makulátlan kapcsolat?

• Hogy alakították a rendezői koncepciódat a JESZ-es színészek?

Szerencsés helyzetben vagyunk itt, egy egyetemi színházban. Egy kőszínházi társulatban többnyire csak idősebb, érettebb, egyetemet végzett nőkre tudják osztani Tóth Manci szerepét, ezzel szemben Ambrus Virág egy valóban nagyon fiatal és törékeny lány, így meg tud maradni a szerep tisztasága. A többi szereplő esetében is igyekszünk a kevésbé szimpatikus pillanataikban is a hitelt keresni - megérteni minden alakot. El akarom kerülni, hogy pusztán “figurázás” történjen a színpadon.

• Vass Szandival együtt dolgoztatok a szövegkönyvön. Hogy alakult a közös munka?

Én alapvetően író-alkat vagyok, szeretek adaptálni. Most először dolgoztam úgy, hogy részben kiengedtem a kezemből ezt a munkát, teljes jeleneteket és képeket Szandi írt. Felosztottuk a szöveget, aztán megvitattuk. Mivel teljesen megbíztam benne, és ő tudta, hogy mi a szándékom, zökkenőmentesen ment a dolog. Ügyeltünk arra, hogy ne legyünk modernkedők, ne lúgozzuk ki Szép Ernő mondatait, csak azokat a részeket alakítottuk át, amelyek már nagyon idegenül hangzanak a mai fülnek. Azon kívül némi dramaturgiai munkára volt szükség ahhoz, hogy a sokszereplős jeleneteket a létszámhoz igazítsuk. 

• Milyen a JESZ-es társulattal dolgozni?

Tetszett, hogy egyikük megfogalmazta, hogy itt mindenki azért játszik, mert szeret itt játszani. Ez érződik, nagy áldás. Jó a hangulat.

• Molnár Anna látványtervezővel most dolgozol először együtt.

Valóban, és úgy érzem, jó döntés volt őt felkérni, mert ismerte már a JESZ-t  (korábbi munkája a Varsányi Péter által rendeztt A vak király 2021), és nagyon odaadó csapatember. 

Milyen munkák várnak még rád a közeljövőben?

Még két bemutatóm lesz az évadban, egy kétszereplős darab Budapesten és a Liliom Temesváron. Érdekes, hogy ez a két, ugyanabból a korszakból származó magyar darab egy évadban talált rám, a Lila akác tanulságait tovább is viszem magammal. 

• Hogy érzed magad Pécsen? 

Többnyire kocogás közben fedezem fel a várost. Van, hogy a belvárosban futok 10 km-t, de volt már, hogy a Mecsek felé vettem az irányt. Próbáltam a helyi kulturális életbe is bekapcsolódni, voltam a PNSZ-ben és a Bóbitában is előadásokat nézni. 

interjú és fotó: Radnai Éva (a képen balról jobbra: Vass Szadni, Bagossy Juli és Molnár Anna)

2026. október. 15.