Puskin leghíresebb műve az Anyegin című verses regény, mely két ellentétes karakter szembenállására épül. Míg Lenszkij szenvedélyes életigenlő, Anyegin fagyosan cinikus. Az író szemében mindkét temperamentum önmagában hiábavaló, a megértés csak kommunikációval és a másik meghallgatásával lehetséges. A két férfi története ellentétesen alakul. Míg Lenszkij végzete a vak és viszonzatlan szerelem lesz, Anyegin hideg és távolságtartó marad, elszalasztja élete szerelmét, amit később mélységesen megbán. 

Produkciónkban a romantikus szerelem témáját járjuk körül és próbáljuk megfejteni, mi is a lényege. Vak bizalom? Odaadás? Őrület? Egy szerelem történetét követjük hosszú időn át, ahogy változik, elfogadássá érlelődik, önzésből önzetlen szeretetté fejlődik, még akkor is, ha a szerelem beteljesületlen marad. 

A regény másik fő témája a művészet szerepe a mindennapi életben. A költői stílus nyomán, amelyben a történet kibontakozik, az olvasó/néző Tatjana nézőpotjával azonosul, aki egyre inkább úgy érzi, Anyegin nem is valós személy, hanem egy romantikus regény főhőse. 

„Pokol-szülött? Ég küldte le?
Kevély ördög? Vagy angyal-e?
Idegen hóbortok bolondja?
Üres káprázat? Moszkvai,Ki tud Haroldot játszani?
Divatszavak bő lexikonja?
Utánozó korunk fia?
Talán csak egy paródia?” 

Tatjana, 15. jelenet