A Kossuth- és Prima primissima díjas szerző Megöltem az anyámat című drámájának hátterében egy olyan, "talált történet" húzódik, amely egy, az 1980-as években, erdélyi árvaházakban felnőtt magyar lányról szól, aki 1991 után elhatározza, hogy felkutatja gyökereit, hiszen önazonossága legalapvetőbb kérdéseire sem ismeri a választ.

"Semmi szimbólum, ezen mindig dolgozni kell, ezt mindig ki kell jelenteni, egyértelművé kell tenni, le kell szögezni, mert az emberi faj elgyönyörködik a szimbólumoktól, könny szökik a szemébe az egész emberi fajnak és mindenki sír, mint a záporeső. Szeret a gyönyörűségtől sírni az emberi faj. Semmi szimbólum, nem kell sírni, szarok a szimbólumokra most és halálom óráján ámen."  - Visky András -