Anyegin

Puskin leghíresebb műve az Anyegin című verses regény, mely két ellentétes karakter szembenállására épül. Míg Lenszkij szenvedélyes életigenlő, Anyegin fagyosan cinikus. Az író szemében mindkét temperamentum önmagában hiábavaló, a megértés csak kommunikációval és a másik meghallgatásával lehetséges. A két férfi története ellentétesen alakul. Míg Lenszkij végzete a vak és viszonzatlan szerelem lesz, Anyegin hideg és távolságtartó marad, elszalasztja élete szerelmét, amit később mélységesen megbán.

Produkciónkban a romantikus szerelem témáját járjuk körül és próbáljuk megfejteni, mi is a lényege. Vak bizalom? Odaadás? Őrület? Egy szerelem történetét követjük hosszú időn át, ahogy változik, elfogadássá érlelődik, önzésből önzetlen szeretetté fejlődik, még akkor is, ha a szerelem beteljesületlen marad.

A regény másik fő témája a művészet szerepe a mindennapi életben. A költői stílus nyomán, amelyben a történet kibontakozik, az olvasó/néző Tatjana nézőpotjával azonosul, aki egyre inkább úgy érzi, Anyegin nem is valós személy, hanem egy romantikus regény főhőse.

**

Eugene Onegin is a verse novel by the Russian writer Alexander Pushkin. Contrasting Lensky's life-giving passion with Onegin's cold cynicism, Pushkin shows the futility of both temperaments; understanding is possible only through communication and listening to the other. While Lensky's unrequited blind love for a woman leads him to his doom, Onegin's cold aloofness causes him to miss the love of his life, something he will regret forever.

In our production, we are debating the topic of love. What is the essence of romantic love? Blind trust? Devotion? Madness? We are looking at a love story of two people through a long period of time, and their love, even if not fulfilled, is evolving, changing, maturing into acceptance, developing from selfinshness into selfless love.

Another main theme of the novel is the role of art in everyday life; the poetic style in which the novel is told forces the spectators to share Tatyana's suspicion that Onegin is not a real person but a romantic hero from one of her own novels.

Katy Quisova, director:

"For me the most difficult while rehearsing is obviously the language barrier. We rehearse in English and understand each other, but hungarian language has its own specific semantics and sound. So sometimes is difficult, if not impossible, to force an idea, or a situation into the hungarian text, because what might work in English does not always work in Hungarian. But with a help of Balász, who is dramaturge of this show, we succesfully overcame this issue."

„Pokol-szülött? Ég küldte le?

Kevély ördög? Vagy angyal-e?

Idegen hóbortok bolondja?

Üres káprázat? Moszkvai,

Ki tud Haroldot játszani?

Divatszavak bő lexikonja?

Utánozó korunk fia?

Talán csak egy paródia?”

• Tatiana, scene 15

Játsszák: Zakariás Máté, Gellért Dorottya, Kecskés Alexisz, Hollósi Orsolya

Dramaturg: Dohy Balázs

Látványtervező: Kuti Letícia

Jelmezkivetelező: Herczig Zsófia

Dramaturg: Dohy Balázs

Rendezi: Katerina Quisová