Metropolisz

Fritz Lang Metropolis című fekete-fehér némafilmje alapján készülő táncszínházi előadás rendezője Fehér Ferenc, Lábán Rudolf- és Hevesi Sándor-díjas koreográfus.

Játsszák:
Ádám Kornél, Dőry Brigitta, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Andrea, Mesés Gáspár, Pál Zoltán, Zsenák Lilla

Alkotók:
Koreográfus/rendező/zene: Fehér Ferenc
Szakmai konzultáns: Mándy Ildikó
Fény, hang: Dávid Kovacsovics/Szabpn Balázs
Produkciós vezető: Balázs Katalin
Kreatív producer: Huszár Sylvia

Bemutató: 2020. 09. 19. Eötvös 10, Kamaraterem
Az előadás időtartama: 50 perc

Támogatók: EMMI, MMA, NKA

Az előadás egyszerre játszódik a jelenben és a jövőben; szól a nagyvárosok forgatagában élő társadalmi rétegek közötti különbségekről, valamint az emberek érzelmei és érdekei közötti válaszfalakról is. A metropolisz átvitt értelemben maga az ember. Itt bontakoznak ki a gondolatai, az érzései, itt kapnak teret kapcsolatai. A nyüzsgő városok kaotikus szervezettsége folyamatos mozgásban van, összeolvad benne a magányos és a társas lét. Fritz Lang 1927-es némafilmje egyértelművé teszi, hogy a Metropolis egy igen különös gépezet, egy élő organizmus, amely lüktet és lélegzik.

Fehér Ferenc munkáira egyaránt jellemző az emberi viszonyok kíméletlenül pontos ábrázolása és egyéni tánctechnikájának koncepciózus bevonása az alkotói folyamatba. A Metropoliszhoz tervezett minimalista zenei kompozíciója olyan sajátos világot teremt előadásának, amelyben a különböző kultúrák mozgásképletei organikusan forrnak egybe.

„Mi a város? Zaj, tömeg, rohanás, beton, szmog. Vagy inkább a csend, a nyugalom, a harmónia hiánya… És milyen az élet a városban? Kiégett, kiüresedett, elfojtással teli. Az elfojtott energiák viszont olyanok, hogy megbosszulják magukat. Időről időre kitörnek azokon az öntudatvesztő, tombolós éjszakákon, ahol drog van, szex van, erőszak van és állatias, ösztönből jövő megmozdulások. A Maladype Színház Metropolisz című táncszínházi előadása a városi lét különböző mozzanatait mutatja meg. Az intenzív, elsöprő energiájú előadás komolyan megdolgozza a néző érzésvilágát. Nem is a tudatra, hanem a tudatalattira hat. Azokkal az erőkkel lép kapcsolatba, amelyek bennünk épp elfojtva vannak.” Izer Janka, Helyőrség, 2020

Fehér Ferenc a hazai kortárs táncszcéna egyik legjellegzetesebb koreográfusa, egyben egyik legizgalmasabb karaktere is, hiszen pályája során nem vett részt hagyományos táncművészeti képzésben. Egyéni inspirációból és tapasztalataiból merít, összetéveszthetetlen stílusban dolgozik. Magyarországon azon kevesek egyike, akinek kortárs táncszínházi fellépései kilencven százalékban külföldi színpadokon jönnek létre: New York-tól Pekingig, Amsterdamtól Portugáliáig. Számos hazai és külföldi díjban, elismerésben részesült. http://www.ferencfeher.hu

MALADYPE SZÍNHÁZ  

A 2001-ben alakult, állandó társulattal és alkotótársakkal működő Maladype Színház ksérleti színház, melynek társulata kizárólag pályázati forrásokból tartja fenn magát. A Maladype az elmúlt évek során, önmagát mindig újrafogalmazni képes társulat maradt, aki új kontextusokba helyezkedve, új felismerésekre tett szert, és aki a mindenkori változást a színházcsinálás természetes folyamatának tekinti. Tudatosan keresi a színházi-, és a nem színházi terek adta váratlan lehetőségeket, a szabálytalan színészi megoldásokat és azokat a közvetlen nézői reakciókat, melyek mentesek a hagyományos színházi elvárásoktól és klasszikus viselkedésformáktól. 

A Maladype Színház, Balázs Zoltán rendező-művészeti vezető irányításával létrehozott előadásai, melyek kitartóan vizsgálják a színház különleges minőségeit, komoly szakmai visszhangot kiváltó, új színházi nyelvvel kísérletező produkciók, melyeket a szakma és a közönség jelentős díjakkal honorált, és amelyek a Maladype társulatát a hazai és a nemzetközi színházi élet egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb független formációjává tették.

A Maladype Színház előadásaira jellemző, hogy érzékenyen reagálnak a színház fejlődésének aktuális kihívásaira. A társművészeti technikák elsajátítása tovább alakítja és fejleszti színészeink és közönségünk befogadó készségét, elemző és szintetizáló képességét, színházi szemléletét. Ebből kiindulva olyan táncelőadást készítünk elő, amely történetmesélésre, mozdulatművészetre és a test határainak feszegetésére épül.